Budapest exkluzív gentlemen’s clubjában, a 4Play Lounge-ban – kis túlzással persze – húszezer évnyi tradíció elevenedik meg a hét minden napján.
A tengerentúlon a sztriptízbárok intézménye teljesen elfogadott dolog, mondhatni a hétköznapok része.
Üzletemberek nyakkendőben munka után beülnek vacsorázni, és közben fáradt szemeiket rúdon táncoló nőkön legeltetik; baráti társaságok térnek be sörözni egyet, vagy akár házaspárok mennek be egy italra. Kelet-Európában ez a kultúra máshogy csapódott le, errefelé nem mindig a legbizalomgerjesztőbb egy-egy sztriptízbár, de vannak törekvések arra, hogy ezek a klubok elnyerjék méltó helyüket a szórakoztatóiparban. A 4Play Lounge három külföldi tulajdonosa is arra fekteti a hangsúlyt, hogy aki lejön a klubba, felszabadultan, biztonságban szórakozhasson, és gyönyörűnők társaságában tanulmányozhasson húsz ezer évnyi tradíciót. Egyes kutatások szerint ugyanis a sztriptíz tánc története húsz ezer évvel ezelőtt kezdődött – ekkorra datálhatók azok a Dél-Franciaországban feltárt barlangfestmények, amelyek „egzotikus táncosokat” ábrázolnak. Archeológusok ezen kívül találtak 9 ezer évvel ezelőttről, a mai Bulgária és Románia területéről származó, szintén egzotikus táncosokat ábrázoló miniatűr szobrokat is.
A szexuális vágyat felébresztő tánc őse feltételezhetően egy olyan rituálé volt, amelyet a termékenység istennőinek mutattak be – a megtermékenyülés reményében. Emellett pedig a bőséges termés érdekében is zajlott a csípőtekergetés. A görög és a római birodalmak fénykorában erotikus táncot már felszentelt templomokban is bemutattak, méghozzá papnők. Az ebből a korszakból fennmaradt művészeti alkotások már azt is megjelenítik, ahogy a táncosok szépen egyesével megszabadulnak utolsó ruhadarabjaiktól is – azaz itt már a sztriptíz tánc első megörökített formáival találkozhatunk. A nőket vitalitásuk és szépségük alapján választották ki e nemes feladatra, akik többféle célból is bevetették erotikus sztriptíz tánctudásukat: a Hold tiszteletére, a bor és a mámor istene, Dionüszosz kegyeinek elnyerésére, de többek között a vadászat sikerének elősegítése is szerepelt a táncosok munkaköri leírásában.
A modern sztriptíz tánc gyökerei az 1800-as évek végére nyúlnak vissza, és ekkoriban kapta az egyre inkább elterjedő erotikus tánc a „striptease” nevet, ami arra utal, hogy a ruhától magukat fokozatosan megfosztó (strip) nők ingerlik, húzzák (tease) az őket egyre hangosabban figyelő és biztató közönséget. Ebből fejlődött ki később a párizsi Moulin Rouge híres-hírhedt tánca és műsorszáma, a kánkán, ami aztán végigsöpört Amerikán is.
A rúdtánc az 1920-as években kezdett elterjedni, méghozzá utazó cirkuszokban: egy oldalsátor kis színpadán artista nők rúdon mutattak be sztriptíztáncot.
A cirkuszokból az ’50-es években a bárokba költözött át a rúdtánc, és szép lassan az amerikai szexipar egyik megkerülhetetlen és kihagyhatatlan eleme lett. A ’60-as-70-es évek szexuális forradalmának, a lazuló erkölcsöknek és a szexualitás fokozatos elfogadásának köszönhetően, a sztriptízbárok egyre elterjedtebbek lettek, a ’80-as évekre pedig szinte az összes sztriptízklubban „kötelező elem” lett a rúdtánc.
Érdekes adalék, hogy a sztriptízbárok mára másik „kötelező eleme” a lap dance nem az Államokban, hanem Kanadában, közelebbről Montrealban alakult ki a ’90-es évek elején. Innen indult hódító útjára az USA-ba, ahol csak 1999-ben vált legálissá.
A 4Play Lounge-ban is minden legális, ami nem tilos, a klub pedig hangulatos táncterével, függönnyel leválasztott table dance asztalaival, érzéki hangulatot árasztó privát termeivel, kényelmes, izgalmas, modern VIP szobájával és a város legszebb táncos lányaival mind azt a célt szolgálja, hogy a vendégek – nyugati mintára – a lehető legkulturáltabban szórakozhassanak.